Látogatás a Fészek Egyesületnél
2010. február 10. Múlt hét pénteken egy rendezvényen voltam Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel Érden, a Fészek Egyesület Átmeneti Otthonában, ahol az egyesület pályázaton nyert energiatakarékos izzókat, és ennek az átadási ünnepségére mentünk.
Az ünnepség rendben lezajlott, majd ezt követően ott maradtam és megismerkedtem az ott dolgozóknak a munkájával, azokkal a körülményekkel, amelyekben segítenek krízisbe jutott családoknak, átmeneti otthon nyújtásában gyermekeknek. És a családi ház, amely át lett alakítva erre a célra. Hihetetlen, hogy mennyire tele volt azzal a gondoskodással, azzal a őszinte és feltétel nélküli szeretettel, amelyet nagyon-nagyon ritkán érez az ember. Eszembe jutott, hogy Haiti áldozatai, az árván maradt gyermekek megsegítésére egy világ összefog egy természeti katasztrófa okán. És itt Magyarországon is számos olyan térség, számos olyan család van, akiknek segítségre lenne szüksége.
Az állam az teszi a dolgát, teszi amit ő tud. Normatív szabályokon keresztül igyekszik az élethez igazítani a szabályokat, persze igyekszik segíteni a bajba jutottakon. Van egy pont, amelyet ő maga nem tud megoldani, az pedig a valódi társadalmi szolidaritás, a társadalmi összefogás.
Ha megnézi az ember azokat az arcokat abban az otthonban: Antóniát, aki egy hét éves kislány és egy kedvenc kutyája és a családja fényképe van az asztalán, vagy Balut, a kis fiatal srácot, aki éppen akkor érkezett meg az iskolából.
Őszintén meg kell mondani, hogy az embernek nagyon komolyan végigfut a fejében, hogy milyen szerencsések azok az emberek, akiknek nem kell megélni ezt a helyzetet, ahol nem kell elválasztani a gyermeket a családjától. Pedig az ilyen felelősség is egyben, hogy tehet valamit azért, hogy ez legalább mind a segítők, pedagógusok, nevelők szakmai, erkölcsi és akár anyagi megítélésében is példaértékű legyen. Hiszen mind a pedagógusok, mind az ápolók, mind pedig a szociális rendszerben dolgozók azok, akik az élő lelkiismeret ami ma működteti Magyarországot, amely értéket és mintát ad és adhat a felnövekvő generációnak vagy a jelenkor generációjának.
Arra biztatnék mindenkit, hogy látogasson el oda, nézze meg, hogy mit végeznek ezek a szakemberek, milyen önzetlen odaadással dolgoznak az a gyermekekért, és ha tudnak, személyesen vállaljanak segítséget! Én megteszem, remélhetőleg Ön is!
Minden gyerek lakjon jól…
www.mindengyereklakjonjol.hu
2010. január 26. Ma reggel azon gondolkodtam, hogy láttam egy hírt: minden gyermek lakjon jól!
Civil kezdeményezés egy alapítvány részéről. Akkor amikor láthatjuk a képeket Haitiről, ahol rengeteg gyermek marad árván, rengeteg gyermek éhezik a világ különböző pontján, a világ különböző elmaradott fejletlen országaiban gyermekek százezrei éheznek, akkor az emberben megmozdul egy érzés, mindenkiben, akinek van gyermeke.
Vajon ha az ő gyermeke ebben a helyzetben lenne, ő mi mindenre lenne képes?
A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk e másokért érzett felelősségünk tudatában is lépést tenni?
Azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, hogyha a valóságot nem számokban és elvekben, hanem tettekben próbáljuk megváltoztatni.
Fel is hívtam Hegedűs Zsuzsát és tudom nagyon jól, hogy a baloldalon többen őt jobboldalinak tartják, mégis azt hiszem, hogyha egy kezdeményezés célja és iránya a gyermekekről szól, akkor nem az a kérdés, hogy ki milyen álláspontot képvisel a világban, milyen ideológiát követ, hanem az, hogy képesek vagyunk-e félretenni ezen különbözőségünket és segíteni.
Igy arra biztatok mindenkit, hogy nézze meg a www.mindengyereklakjonjol.hu weboldalt, olvassa el, nézze meg a videót és gondolkodjon el azon, hogy persze az ő környezetében akár ha nincs is ilyen probléma, de ebben az országban amelyben magyarul beszélünk, gyermekek százai, ezrei lehet, hogy csak akkor kaphatnak ételt, hogyha iskolába járnak, csak akkor kaphatnak ételt, ha valaki segítő kezet nyújt.
Akkor kezdjük el, lépjük át ezt a küszöböt és hívjuk föl akár mi baloldaliak és kérdezzük meg, hogy miben tudunk segíteni?
A krízisalap is egy ilyen kérdés. És azt hiszem, hogy az különböztet meg minket politikai vetélytársainktól, hogy a cél nemes, az eszköz jó és ha valakik kimaradtak ennek a szolidaritás- vállalásnak a felelősségéből, akkor a baloldal azzal tud több lenni, hogyha nem azt nézi milyen érték, milyen politikai táborból érkezik a kezdeményezés, hanem hogy a válóságban azokról szól-e, akik leginkább rászorulnak. Ha ez így van, márpedig hiszem, hogy ez így van, akkor segítenünk kell!
Én a magam részéről - lehetőségemhez képest - segítek.
Arra biztatok mindenkit, hogyha ezt végiggondolta, ha megnézte a weblapot, akkor döntse el, hogy akar-e tenni ezért, hogy még néhány mosolygós gyerekkel több legyen, akik érzik, hogy van ebben az országban társadalmi felelősség és társadalmi szolidaritás, amelyet vezető politikusok és közéleti emberek nemcsak hangoztatnak, hanem a hétköznapokban is gyakorolnak.