Látogatás a Fészek Egyesületnél
2010. február 10. Múlt hét pénteken egy rendezvényen voltam Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel Érden, a Fészek Egyesület Átmeneti Otthonában, ahol az egyesület pályázaton nyert energiatakarékos izzókat, és ennek az átadási ünnepségére mentünk.
Az ünnepség rendben lezajlott, majd ezt követően ott maradtam és megismerkedtem az ott dolgozóknak a munkájával, azokkal a körülményekkel, amelyekben segítenek krízisbe jutott családoknak, átmeneti otthon nyújtásában gyermekeknek. És a családi ház, amely át lett alakítva erre a célra. Hihetetlen, hogy mennyire tele volt azzal a gondoskodással, azzal a őszinte és feltétel nélküli szeretettel, amelyet nagyon-nagyon ritkán érez az ember. Eszembe jutott, hogy Haiti áldozatai, az árván maradt gyermekek megsegítésére egy világ összefog egy természeti katasztrófa okán. És itt Magyarországon is számos olyan térség, számos olyan család van, akiknek segítségre lenne szüksége.
Az állam az teszi a dolgát, teszi amit ő tud. Normatív szabályokon keresztül igyekszik az élethez igazítani a szabályokat, persze igyekszik segíteni a bajba jutottakon. Van egy pont, amelyet ő maga nem tud megoldani, az pedig a valódi társadalmi szolidaritás, a társadalmi összefogás.
Ha megnézi az ember azokat az arcokat abban az otthonban: Antóniát, aki egy hét éves kislány és egy kedvenc kutyája és a családja fényképe van az asztalán, vagy Balut, a kis fiatal srácot, aki éppen akkor érkezett meg az iskolából.
Őszintén meg kell mondani, hogy az embernek nagyon komolyan végigfut a fejében, hogy milyen szerencsések azok az emberek, akiknek nem kell megélni ezt a helyzetet, ahol nem kell elválasztani a gyermeket a családjától. Pedig az ilyen felelősség is egyben, hogy tehet valamit azért, hogy ez legalább mind a segítők, pedagógusok, nevelők szakmai, erkölcsi és akár anyagi megítélésében is példaértékű legyen. Hiszen mind a pedagógusok, mind az ápolók, mind pedig a szociális rendszerben dolgozók azok, akik az élő lelkiismeret ami ma működteti Magyarországot, amely értéket és mintát ad és adhat a felnövekvő generációnak vagy a jelenkor generációjának.
Arra biztatnék mindenkit, hogy látogasson el oda, nézze meg, hogy mit végeznek ezek a szakemberek, milyen önzetlen odaadással dolgoznak az a gyermekekért, és ha tudnak, személyesen vállaljanak segítséget! Én megteszem, remélhetőleg Ön is!
Hozzászólás